Ray Charles Robinson 1930. szeptember 23-án született a georgiai Albanyban. Egészen kicsi korától kezdve rajongott a zenéért, már ötéves kora előtt elkezdett zongorázni tanulni. Később egy sor tragikus esemény változtatta meg örökre az életét. Először végignézte, ahogy fivére vízbe fulladt egy balesetben, melyért Ray önmagát okolta. Nem sokkal ezután fokozatosan elveszítette látását, és hétéves korára teljesen megvakult. Anyja azonban ragaszkodott hozzá, hogy hallására támaszkodva megtanuljon tájékozódni a világban. Sosem használt botot, vakvezető kutyát vagy bármilyen más segédeszközt, mert ezeket a függőséggel azonosította.
Anyja abban bízott, hogy jobb jövőt biztosíthat Ray számára, ezért a 160 mérföldnyire levő St. Augustine nevű vakok iskolájába küldte. Ám az iskolai évek alatt meghalt az édesanyja, és teljesen egyedül maradt a világban. Elkezdett zenét írni kis észak-floridai klubok, tánctermek és bárok számára.

1948 márciusában, 17 évesen egyedül elutazott Seattle-be, ahol zongoristaként és énekesként lépett fel. Hamar elég sikeressé vált ahhoz, hogy lemezszerződést kapjon a Swingtime Recordsnál. Első kislemeze 1949-ben jelent meg.
Életének ebben az időszakában kezdett heroint használni.
Az ötvenes évek elején szerződést kapott az Atlantic Recordsnál. Ray ekkor kezdett próbálkozni valami nagyon ellentmondásos dologgal: összegyúrta a gospel templomi szenvedélyességét a blues sokkal földibb vágyaival. Az eredmény felvillanyozó volt - és olyan szokatlanul ellentmondásos, hogy korai slágereit sok rádióállomás betiltotta. Ekkor már Ray Charles néven ismerték (vezetéknevét elhagyta, hogy ne tévesszék össze a bokszoló Sugar Ray Robinsonnal), és kiadta az I’ve Got a Womant. Ezt számos felejthetetlen sláger követte. Huszonévesen Ray Charlest egy igen ritkán kiérdemelt szóval emlegették a zenei életben: ő volt ‘a zseni’.
1959-ben az ABC-Paramount visszautasíthatatlan szerződést ajánlott neki, mely olyan anyagi kontrollt tett számára lehetővé, amilyet abban az időben egyetlen előadóművész sem élvezett.

Az 1960-as években polgári jogi aktivista lett. Korábban is tapasztalta turnéi során az afro-amerikai művészek és közönség igazságtalan megkülönböztetését, most pedig ő lett az első művész, aki határozottan elutasította, hogy szegregált klubokban játsszon. Ez a lépése sok pénzébe került, ráadásul Georgia állam „életre szólóan” kitiltotta őt. (1977-ben az állam hivatalos bocsánatkéréssel fordult Ray Charleshoz, a törvényhozás kitüntette őt, a Georgia on My Mind pedig az állam hivatalos dala lett.)
Szintén ebben az időszakban vált egyre kaotikusabbá a magánélete, házasságát megingatták az állandó hűtlenségei. 1965-ben heroin birtoklásért letartóztatták, és ez rádöbbentette, hogy kábítószer-függősége veszélyezteti karrierjét és a zenét, melyet annyira fontosnak tartott. Elhatározta, hogy véget vet a két évtizedes romboló szenvedélynek, és bevonult egy rehabilitációs kórházba. Vágya, hogy folytathassa a zenélést, mindennél erősebbnek bizonyult. Soha többé nem nyúlt heroinhoz. Folytatta a turnékat, és több mint 200 koncertet adott egészen addig, amíg májbetegsége végül le nem lassította munkatempóját.
Ray Charles pályája során 12 Grammy-díjat kapott, valamint 1988-ban Grammy Életműdíjat. A toplistákon 76 dala szerepelt, és több mint 75 albumot adott ki. Sosem feledte gyökereit, vagy azokat az akadályokat, melyek pályáján vártak rá. Több mind 20 millió dollárral segítette a feketék oktatását, a művészetet és a jótékonysági munkát. 2004. június 10-én hunyt el, 73 éves korában.

(www.premierpark.hu)

**********************************************

Vak Willie Johnson gospel-blues muveszt tartjak az egyik legnagyobb palacknyaku pengetos gitarjatekosnak. Bar a texasi utcasarki evangelistat inkabb eros es heves, rekedtes hangjarol ismerik meg, mint gitarthetesegerol. Leggyakrabban nyers basszus hangnemben enekelt, (csak alkalmankent mutatta meg eredeti tenorjat), amely az utca zajan at is jol hallatszott.  Johnson 3 ev alatt mintegy 30 dalt rogzitett, es nagy resze klasszikussa is valt a gospel-bluesben, ugymint "Jesus Make up My Dying Bed," "God Don't Never Change," es a leghiresebb, a "Dark Was the Night, Cold Was the Ground." Ugy tartjak, hogy Johnson a Texas allambeli Waco deli reszen egy kisvarosban latta meg a napvilagot, 1902 korul. Az anyja meg akkor meghalt, amikor o kisbaba volt. Az apja ujranosult. Mikor Johnson 7 eves volt, apja es mostohaanyja hevesen vitatkoztak, a mostohaanyja lugos vizet akart a ferfira onteni, de a gyereket talalta el, aki azonnal megvakult. Amint novekedett, Johnson egyre tobb penzt gyujtott azert, hogy gitarozhasson, foleg, mert ez volt majdnem az egyetlen lehetoseg egy vak szamara, hogy eltartsa magat. Johnson evekig nyilt D hangolassal jatszott, egyszolamu dalokat gyartva, pengetot hasznalva es huvelykujjaval basszust pengetve. Annak ellenere, hogy isteni blues techinkat hasznalt, Jonhnson igazan nem akart blues enekes lenni, hanem inkabb a Biblia fele fordult, amelyben szenvedelyesen hitt. Ezert gospelt enekelt es niga spiritualekat adott elo. Baptista pasztor lett belole es a kornyezo varosok utcain predikalt es zenelt. Mikor Dallasban lepett fel, talalkozott egy Angeline nevu novel, akit 1927-ben felesegul is vett. Angeline 19. szazadi himnuszokat adott Johnson repertoarjahoz, es kozosen leptek fel Dallasban es Waco tersegeben. 1927 december 3-an a Columbia Records Vak Willie Johnsont studioba invitalta es felvettek vele 6 dalt, ezek:  "If I Had My Way," "Mother's Children Have a Hard Time", "It's Nobody's Fault but Mine," "Jesus Make up My Dying Bed," " I Know His Blood Can Make Me Whole," es a "Dark Was the Night, Cold Was the Ground,", amely Krisztus keresztre fesziteserol szol. Megis, ezutan Johnson nem tert vissza a studioba egy teljes evig.  A masodik talalkozas 1928. december 5-en tortent, amelyen Angeline is reszt vett, o biztositotta a vokalt. Ekkor 4 dalt rogzitettek, koztuk az "I'm Gonna Run to the City of Refuge" and "Lord, I Just Can't Keep From Cryin'."Annak ellenere, hogy Johnson nem vett fel dalokat 1930 utan, Texas utcain azert meg fellepett a 30-as es a 40-es evek alatt. 1947-ben Johnsonek haza porig egett. Roviddel ezutan tudogyulladast kapott es egykori haza hamujaban hunyt el alig egy hettel a haz leegese utan.

Evek alatt szamos enekes fedezte fel ujra azokat a dalokat, amelyeket Vak Willie Johnson tett hiresse, ilyen enekesek peldaul: Bob Dylan, Eric Clapton es Ry Cooder.

********************************************************

Egy hazai sztár Példaképek lettek Olyat tettek, ami mindenki számára követendő és példaértékű Fókusz - Tudós Ágnes 2006-11-30 19:56:53 3 hölgy, 3 hétköznapi hős. Szeibert Anikó, Máj Krisztina és Orgoványi Anikó tegnap este méltán kapták meg a Példakép Alapítvány díját és a vele járó 1 millió forintot. Máj Krisztina a Vakrepülés színház művészeti vezetője, születése óta nem lát. Előadásaik világosban és teljes sötétségben is játszódnak – ami a látóknak igazi próbatétel, hiszen mindent az érzékelésre: az ízlelésre, tapintásra, szaglásra és hallásra építenek. “Sok embernek nehéz a segítséget elfogadni másoktól, hiszen mindenki önálló, független lényként próbálja meg élni az életét. Ez ránk is szeretnénk, ha erőteljesen vonatkozna. Viszont ezzel azt akarjuk megmutatni, hogyha az utcán elfogadunk segítséget, akkor mi is tulajdonképpen az ő kezében vagyunk. Együtt lépünk le a járdáról – mi megadjuk azt a bizalmat, amit mi is itt a sötétben viszont elvárnánk” – mondta Máj Krisztina. Mindhárom hölgynek van még miért küzdenie, de mint látják, érdemes. Olyat tettek és tesznek, ami mindenki számára követendő és példaértékű.